Miután megfontolám és meggondolám, Jó "Gyerek" valék-e idén, s úgy találám, igen, szeretetteljesen megírám idei levelemet Mikulásnak, akivel érdekes módon tegező viszonyban vagyok gyerekkorom óta:

Kedves Mikulás!
Hozzál nekem, légy szíves, egy harmincz és feles mozsarat, és egy kis benzint, ha ez nem túl nagy kérés.
Szeretettel:
Hilara von der Stadt, ab und zu ex Urbe

A' képen látható, igen méretes használati tárgy a' szóban forgó eszköz, amire igényemet a' fenti, rövid levélben bejelentém a' jóságos Idős Személynél.

Ma reggel izgatottan vártam, hogy gondosan kikészített czipőmben megtaláljam a' löveget.
[http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=3271: az első kép forrása.]

Mikulás azonban a' keresztény szellemiség jegyében nem szeretett volna lőfegyvert helyezni a' megfelelő helyre, nehogy véletlenül derékba törjem [lőjem] vele egyetemi karrieremet bizonyos Tanszékek [Tsz.-ek] oktatási folyamatbóli kiiktatásával,

ezért ma reggel, szobám ajtaján kilépve a' második képen látható, "stresszlabda" nevű tárgyra lettem figyelmes, amint ajándék gyanánt helyezkedett el a' czipőmben.

Azoknak a' boldogtalanoknak, akiknek, sajnos, nem adatott meg, hogy "stresszlabdájuk" legyen, sőt mindeddig trigonem pro curatione stressis ignorabant, a [most] utolsóként közölt fényképen a' stresszoldó segédeszközt jól látható módon megjelöltem.

Remélem, Önök is Jó (")Gyerekek(") voltak, és Mikulás sok örömet szerzett Önöknek [is] a' mai napon.