A' dekadens irodalomból; második, Önök számára csekély mértékben átszabott verzió.

Albert betör a' Tőkepiaczra !

A' Német-Római Császárság alkonyán Albert rövid látogatást teve Észak-Itáliában, amely akkor Német-Római Császárság vala, s ahol megcsodálá a' dús lombú Erdőket és a' fürge Patakokat, majd végül egy palánkkal elkerített tisztásra érkezék.
" Mi lehet ez vajon ? ", kérdezé.
" Ez itten a' Tőkepiac ", felelé egy idős korú férfi, aki az imént tűnék fel a' bozótban, mondhatni susnyásban; " ahol a' tőkét árulják, tudja. "
" Aztán minek árulják ?", tevé fel indokoltan a' kérdést Albert.
" Hát azt én minek tudjam. Menjen be, aztán csak megmondják ", biztatá az idős korú ember.
Albert illedelmesen bekopoga a' palánkon, mert így nevelték vala kora gyermekkorától fogva. Senki nem nyita ajtót, mivel nem vala.
Albert visszajöve este néhány eszközzel, és illegálisan szétszerelé a' palánkot. Odabent tőkék valának.
" Hát, ilyet is láttam ", vevé észre Albert, és hazamene.
A' Német-Római Császárság békésen hanyatlék tovább.

Most egy rövid interregnum következik, kérjük, maradjanak velünk.

Ez volt ma estére az érdekfeszítő dekadens mű, amely izgalmasan folytatandik később.