Az idő járása bizonnyal elromlana ismét, ha szót ejtenék róla, ezt inkább egy rövid történettel szórakoztatom Önöket ma este:

Fából való bula

Két Barom-Fi vala egyszer. Meg-látá őket az Farkas nevű Barom. "Jó napot kévánok", mondá az Farkas. "Háp, Háp", mondá az Kacsa-madár. "Kelep, Kelep", mondá az Gólya-madár. "Kegyelmetek nem esméri az utat az szomszéd Faluba?", kérdezé az Farkas. "Háp, Háp", mondá az Kacsa-madár. "Kelep, Kelep", mondá az Gólya-madár. "Sürgős lenne, 's egészen el-szomorodnék nagy csüggedésembe', ha mostan Kentek nem segélnének meg engemet", biztatá az Farkas fele-baráti jó tettre az két Barom-Fiakat. "Háp, Háp", mondá az Kacsa-madár. "Kelep, Kelep", mondá az Gólya-madár. "Az huncfut mindenségit!", gorombula-bé az Farkas, "olyan nagyon erősen el-kéne érkeznem az Faluba, ne ugrassanak engemet továbbra, hol vagyon az út?" "Háp, Háp", mondá az Kacsa-madár. "Kelep, Kelep", mondá az Gólya-madár. "Az kurva anyátokat!", acsarintá-oda az Farkas. "Az tiédet", felelék az Barom-Fiak.