Dél felé járhatott az idő, amikor S. L. barátnőmmel lesétálánk a' tájékozódási futáshoz használatos térképről, egyenesen A' Velünk Északi Irányból Szomszédos Országba [Szlovákia]. S. L. szabadidejében szívből jövő örömmel vág át különféle csalitokon, ezért el- és térképi tekintetben letévedésünk nem ejté őt kétségbe, hanem egy csalán- és szedresen általtörve, majd egy meredélyen felkapaszkodva megbízható tájékozódási pontokat kerese, amint az intelligens túrázóknak bevett szokása. Habár tervünk az vala, hogy barátnőm helyzetünkben a' lehető legteljesebb mértékben kielégítő helymeghatározás után visszatér a' szirt tövébe, örömteli kurjantásait hallván legjobbnak látám követni őt, ami hamarosan nagyszerű döntésnek bizonyula, hiszen S. L. öröme annak vala köszönhető, hogy visszatalála a' térképre. A' Medvesen általkelvén visszatérénk kedvelt Bányatavunkhoz, amelynek partján meggondolatlan ifjúként egy ismert mozgalmi éneket dallék vala, a' kiváló akusztika élvezete végett. Minthogy igen nagyon kezdénk megéhezni, gondos megfigyelés és tervezés után a' legrövidebb utat választva térénk meg Somoskőre, ahol az automobilt hagyánk, majd ennekutána az S. L.-nek otthont adó kistelepülésre.

Ez mind S. L. érdeme vala, mivel kettőnk közül kizárólag ő birtokol automobil vezetésére jogosító okmányt megérdemelten; továbbá az erdei tájékozódás terén is nagyobb tapasztalatra tesz vala szert nálam eddigi élete során. Hazatérvén és elköltvén a gusztusos, de fejlett kézügyességet igénylő ebédet, avagy a' sült halat, átadánk magunkat a' fehérbor élvezetének.